HTML

Konzol Játékok és PC Játékok

Konzol és Pc játékok blog. Friss hírek és újdonságok minden játékról egy helyen. A legújabb játékok pc-re és konzolokra (ps2, ps3, wii, psp, xbox, nintendo ds)

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Aliens vs Predator 2010

MMORPG 2010.05.11. 22:29

Annak idején az AVP játék sikerét csak a 2. rész múlta felül: az első (közép-gyenge) filmet pedig a 2. alul. Most itt a mostani generáció AVP játéka - nézzük, hogyan teljesít

A vadászat elkezdődik
A talán nem is olyan távoli jövőben az emberiség, jó (?) szokásához híven kolonizálni kezdte a lakható bolygókat: így jutottak el egyszer a dzsungel fedte, BG386 jelölésű bolygóra, ahol a dzsungel közepén egy ősi piramisra bukkantak, és ki gondolta volna, felnyitják. Ahogyan azt az első AVP filmben is megtudhattuk, a predator-ok emeltek hasonló piramisokat, és a vadászatot elindító, szent helyet jelenti számukra. Amint megnyílnak a kapuk, egy kék sugár távozik a piramis csúcsán, ami a predator-ok bolygóján lévő riasztót hivatott bekapcsolni. A predator-ok így újra eljönnek a békés (?) emberi világba, és rendbe teszik a dolgokat.
Hunter, Prey, Survivor
Valahol itt lépünk mi be a sztoriba, amennyiben a predator kampányt választjuk. Fő célunk a piramis elpusztítása, a predator technológia utolsó porszemének is az eltüntetése, nehogy az emberiség kezére jusson. Igen ám, de a játék nem áll meg ennyinél: mind a három faj (csak nem kell felsoroljam, melyek ezek smile.gif) szemszögéből végigjátszhatjuk ugyanazokat a helyzeteket, ugyanazt a történetet.

Hogy mit is jelent ez? Konkrétan 3, az az három, szinte teljesen eltérő játékmenettel rendelkező kampányt. A predator oldalt választva fő fegyverünk a lopakodás, illetve a vadászathoz kifejlesztett, "primitív" fegyverek - mint a lándzsa, vagy éppen az eldobható diszk-penge is. Alien bőrbe bújva (brrr...) fő fegyverünk a sötétség lesz, és a sötétből elő-elő törve, hirtelen támadásokkal, mindig máshonnan tizedelni az emberek sorait, míg a marine oldalt választva szinte teljesen a technológiánkra vagyunk utalva. Mivel szinte 3, teljesen eltérő FPS játékot gyúrtak egybe, így mindegyiket külön-külön fogom elemezni:

Predator - nem fal volt a hátad mögött....
Predator-ként a legnagyobb előnyünk a high-tech felszerlés, illetve az emberfeletti fizikai erő: mindkettőre szükség lesz, bőven. A kampány elején a klasszikus predator szituációba keveredünk, és ez adja át leginkább a "ragadozó" hangulatot. A dzsungel közepén, fáról fára ugrálva figyeljük az alattunk rémülten sétafikáló két katonát, a jellegzetes, 3 pontos célzólézert szép lassan felkúsztatjuk az egyikük hátáról a tarkójára, majd elengedjük a vállunkon lévő "plazma caster" iszonyatos erejét. A másikuk kétségbeesetten menekül, őt követjük a fák tetején, majd amikor azt hiszi, biztonságban van, most hogy falnak támaszthatta végre a hátát, szépen kikapcsoljuk a láthatatlanságunkat... de ekkor már túl későn fordult meg. Felemeljük a nyakánál fogva, majd nemes egyszerűséggel az alkarunkra szerelt pengékkel átvágjuk a torkát. Vagy a másik lehetőség, hogy a leendő áldozatot egy trükkös hangelemző illetve generáló szerkezet segítségével elcsaljuk társaitól (ilyenkor ő azt hallja, mintha a távolból egy társa hívná, mi pedig predator-ként, torzítva halljuk a kibocsájtott hangot, szintén nagyon hangulatos), majd amint megfelelő távolságba ért, szép csendben elintézzük: például magunkhoz szorítjuk, befogjuk a száját nehogy segítségért ordíthasson, majd átszúrjuk a pengéinkkel.

Viszont! Bármennyire is hangulatosnak hangzik mindez, ez nem feltétlenül kell hogy így történjen: egyszerűen nekik is ronthatunk, és levághatjuk mindkét delikvenst, egyáltalán nem vagyunk rászorulva, hogy úgy játsszunk, ahogy az predator-hoz illik. Ezért ajánlott eleve egy nehezebb szinten kezdeni a játékot predator-ként, mivel úgy már rá leszünk kényszerítve a lopakodásra, az okosan játszásra, és imádni fogjuk.

Alien - a sötétség a barátod
Érdekes módon, az alien kampány nem úgy kezdődik, ahogy várnánk. Nem a piramisban, és nem egy eldugott, nyirkos barlang falai között mászunk ki a tojásból: hogy hogyan is születünk meg, azt nem árulom el, mivel sztori szempontjából nem igazán lényeges, ám meglepő tud lenni, és nem jó bármit is elárulni az amúgy sem túl összetett sztoriból, tekintve hogy az alien-ekre nem jellemző a drámai párbeszédek sorozata.

Fő célunk természetesen a királynő kiszabadítása, illetve az emberi kolónia létszámának csökkentésével egyenesen arányos populációnövelés, magyarul mindenki lemészárlása, aki veszélyeztetheti a bőrünket.

A régi, 2001-ben megjelent AVP2-ben volt egy remekül használható újítás az alien-eknél: mégpedig, hogy a színeket egy speciális látásmód segítségével inverzzé tudtuk tenni, így mindent láttunk a sötétben is. Nos, ez az, ami itt most nincs, ellenben ismét egy remek megoldással rukkoltak elő, ami még jobb is ennél: alien-ként a szemünk egyszerűen alkalmazkodik a sötéthez. Kifinomult érzékeinknek köszönhetően egy bizonyos távon belül akár falon át is érezzük az élőlények jelenlétét, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a körvonalaikat vörösen kiemelve látjuk). A célkeresztünk (bár célozni nem igazán kell karmolásnál, de valami mindenképpen kell, amire fókuszálhat a kedves játékos) színe változik, attól függően hogy éppen láthatóak vagyunk-e, vagy pedig a sötét teljesen elfed minket. Ez pedig nagyon fontos lesz, mivel az emberek szinte a másodperc tört része alatt agyonlőnek minket, akár 2 fegyveres is komoly problémákat okozhat még normal szinten is, ha nyílt harcra kerül sor. Így aztán a "hit and run" taktika szerint kell hogy játsszunk: szellőzőnyílásokból, a legkülönfélébb résekből előtörve végzünk az áldozatunkkal, majd azon nyomban a sötétsége veszünk... a (predator -hoz képest sokkal inkább lopakodós) játékmenet nagyon hangulatos, szerintem az egyik legjobb az egész játékban.

Ami a régi AVP2-ben nagyon frusztráló volt, hogy nem hogy fél pillanat alatt otthagytuk a fogunkat / kicsi alien szájunkat egy nyílt harc esetén, a következő harcban 0 esélyekkel indultunk, mivel alig éltünk: szerencsére ez most nem így van, és bár lassan, de regeneráljuk az életerőnket, amint egy kissé nyugodtabb helyre kerülünk.

Elsőre nagyon furcsa lesz alien-ként játszani, mert bár a "kiképzésben" megtanuljuk, hogy hogyan is mozogjunk, támadjunk, illetve támadjunk lesből, ez nem mindig fog segíteni. Sokszor a gyorsaságunkat kell hogy kihasználjuk (mivel a [Q] gomb benyomásával átmenetileg rettenetesen gyorsan mozoghatunk), falról falra ugorva kell cselezgetnünk, különben (főleg multiplayer-ben) esélytelenek leszünk.

Marine - féljünk vagy pusztítsunk?
Hogy ne maradjon el a szabvány FPS lövölde sem, természetesen szükség van a tengerészgyalogosok szerepeltetésére is - hiszen bármelyik (nem marine) oldalt választjuk, a préda kategóriát 90%-ban ők merítik ki, így mondhatnánk, hogy szinte jogos a részükről a visszavágás lehetősége. Elárulom, ez nem igazán fog sikerülni, és leginkább azzal leszünk elfoglalva, hogy mentsük, ami menthető. Így aztán a marine kampány jó része abból áll, hogy a főbb védelmi pontokat erősítjük meg, igyekszünk a fontosabb rendszereket tartalmazó épületektől távol tartani az alien hordát: gondolom azzal sem árulok el sok mindent, ha elmondom, hogy ez sem fog nagyon sikerülni, és a saját, illetve szakaszunk maradékának életben maradásáért küzdünk.

Sajnos pontosan ezért a marine kampány jelentős része sötét folyosókon fog játszódni, de a feelingből így sem lesz hiány: nagyon durva, amikor látjuk hogy a predator itt járt valamikor: megnyúzott hullák a lábuknál fogva fellógatva lógnak a plafonról, és valahol ugyanezen a plafonon mászik az éppen minket figyelő alien is... a szívverés érzékelőnk pontként jelzi, hogy ott kéne legyen, ahová nézünk, de még sincsen. A pont pedig el kezd mozogni. Hol eltűnik, hol újra felbukkan, és egyre közelebb hozzánk.. majd egyszer csak végleg elhallgat. Megfordulunk, és újra pittyegni látjuk, de már 5 jelet. Majd 6-ot, 7-et, viszont még mindig semmit nem látunk, hiába is forgolódunk. Majd.... csönd. Elhallgat a pittyegés, a halk hörgést sem halljuk már, és tovább sétálunk.

Az ilyen, és ehhez hasonló szituációk teszik félelmetessé a marine kampányt, illetve a kiszolgáltatottság érzése: kár, hogy egy idő után inkább hentelésbe fullad majd, viszont azért ott is, nyomokban fellelhető az időnként újra és újra felbukkanó paráztatós rész.

 

3 játék egyben? Na neee...
Na de. Viszont ez mégsem olyan jó, mint ahogyan azt gondolná elsőre az ember. Manapság sajnos örülnünk kell, ha egy játék eléri a 10 órás játékidőt, és ez az AVP-vel sincs másképpen, bár azért nem ilyen rossz a helyzet: a steam adatai szerint átlagolva egy kampány még így is jó 5 óra környékén van, szóval vegyük, úgy, mintha kaptunk volna 3 Half Life Episode-ot, ami azért már nem is olyan rossz. Pláne, hogy mint azt említettem már párszor, három, szinte teljesen különböző játékstílust képvisel a 3 faj, így nem fogunk unatkozni.

Van még egy érdekes megoldása a játéknak, ami lehet akár pozitívum, akár negatívum is, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. A helyzet mégpedig az, hogy mind a három faj képviselőjeként ugyanazokon a pályákon fogunk megfordulni. Ez így, elsőre elég elrettentően hathat, de gondoljunk csak bele: elvileg a 3 kampány egy történetet mesél el, így mindhárom szemszögből ugyanazokat az eseményeket fogjuk átélni.

Sőt, én személy szerint 2-3 tényleg nagyon jellegzetes helyszínt leszámítva, nem is igazán ismertem rá az előzőleg (másik kampányban) már bejárt területekre. A Rebellion egyszerűen tényleg olyan jól megoldotta a "3 kampány, 3 különböző játék" dolgot, hogy mindhárom szempontból ugyanaz a pálya teljesen máshogy fest: más lehetőségeket látunk ugyanabban a környezetben minden alkalommal, és ez óriási pozitívum az én szememben.

Szóval tényleg (szinte) három különböző játékot kaptunk egyben (bár sajnos rövidecskék), de a játékidő kitolására még ott van a...



Multiplayer!
Ami valami fergetegesre sikeredett! Nagyon régóta vártam egy olyan FPS-re, aminek a multi részében végre nem az a profi, aki a sarokról kiugorva gyorsabban emeli a szeméhez a célirányzékot, és pontosabban lő fejre reflexből a másodperc tört része alatt. Ilyesmiről szó sincsen! Itt végre tényleg az a jó játékos, aki TUD játszani. Aki tud ÉSSZEL játszani. Aki tisztában van a taktika illetve a stratégia szavak jelentésével.

Erre pedig rá is kényszerül mindenki, ugyanis a gyökeresen eltérő fajok gyengéi és erősségei itt a 20x-osan érvényesülnek. A predator például a tökéletes gyilkológép, egészen addig, amíg láthatatlan tud maradni: elég egyszer lebuknia, és egyből szétszedik egy sorozattal. Az alien sem másképpen, bár vele tudnunk kell kihasználnunk a környezetünket (és nem csak a kulcsfontosságú sötétséget), illetve nem árt ha nem szédülünk el, mert multiplayer-ben a sebessége is nagyon fontos: nem csak egy rosszul elsült támadás során van esélyünk elmenekülni így, hanem a falakról falakra ugrálás, a plafonon mászkálás szinte létkérdés multiban. A marine... nos hát ő az áldozat. Ha nem ő támad elsőként, szinte halálra van ítélve, de egy-egy jól irányzott suhintás a puskatussal és máris levegőhöz juthatunk, ha egy alien az arcunkba mászott volna, majd kétségbeesetten figyelhetjük a fegyverünk oldalán lévő számokat, ahogy szépen lassan fogynak el, amint eresztjük a tárat, és nem vagyunk benne biztosak, hogy az ellenfelünk még él-e...

A multiplayer több remek móddal is kecsegtet: a standard deathmatch, team deathmatch (3 csapat, 3 faj), domination és a mixed TDM (2 csapat, vegyes fajokkal) mellett számos egyedi multiplayer mód is megtalálható az AVP-ben: ott van például a Predator Hunt, amiben mindenki marine-ként kezd, és csak 1 játékos predator-ként, aki ránk vadászik (általában eredménnyel). A cél összefogva megtalálni, és megölni a ragadozót: aki pedig végzett vele átveszi a helyét. Vagy ott van például a survival mód, ami egyfajta Left 4 Dead szerű co-op móka: 4-en vagyunk egy arénában, és hullámokban érkeznek az alien hordák, amiket egymás segítésével (véges felszereléssel) kell az elkerülhetetlen halál előtt a lehető legtovább visszatartani. A másik (általam inkább preferált) játékmód az Infestation, ahol mindenki marine-ként kezd, és csak 1 ember alien-ként: ha megöl valakit, ő is alien-é változik, és így tovább. A csapattársaink pedig csak fogynak és fogynak, egyre kevesebben leszünk, és elkeseredett harcot vívunk az egyre növekvő alien túlerő ellen... az a multiplayer játék, ami így át tud adni egy ilyen feelinget, csillagos ötöstérdemelNE....

Viszont nem kap. Hogy miért? Lásd alább.
Az AVP természetesen nem mentes a hibáktól (hiszen melyik játék az?), viszont sajnos a kelleténél valamivel többet sikerült összehozni a Rebellion-os uraknak és hölgyeknek. Az első és legfontosabb, hogy bizonyos hangok szabályosan hiányoznak: gondolná az egyszeri játékos, aki nem hallja a riasztókat, a párbeszédeket, sőt az átvezető videók hangját sem, sok egyéb hanggal együtt. Ezért aztán az első dolgunk legyen indítás után az options-ben felhúzni az alapból 0-ra állított "speach" hangerejét, ami elviekben a multiplayer-t érintő mikrofonunk hangerejét hivatott állítani. Elviekben. Amint ezt is feltekerjük, csodák csodájára visszajön minden hang - hogy én mit szenvedtem, amíg erre rájöttem... dxdiag-ban a harg hardveres gyorsításán át a kodek pakkok telepítésé, majd törlése után (illetve ezek minden létező kombinációjának végigpróbálása után) egy óriási facepalm-al és sóhajjal mentem be az options-be, és "poénból" felhúztam a mikrofon hangerejét. És láss csodát! El sem hiszem, hogy egy ilyen apró, mégis döntő fontosságú dologra nem voltak képesek odafigyelni.

Szintén nem mehetünk el amellett a tény mellett sem, hogy bár a grafika szerintem csodaszép, azért vannak helyszínek, ahol normal-on is (AA nélkül ofc) képes rettenetesen (akár fél percre is) beszaggatni. Azért észrevenni grafikai hiányosságokat (valószínűleg ezek miatt is húzta le a netes sajtó a játékot, részben), mert bár a környezet, és a karakterek is nagyon részletesen ki vannak dolgozva, valahogy mű hatásuk van: ha a környezetnek nem is, de a karaktereknek mindenképpen. Furcsán körvonalazódnak a megfelelő megvilágításban, illetve látszik rajtuk hogy végül is csak bábok. De, mint mondtam, ez csak néha vehető észre: az említett (szerintem a konzoloknak köszönhető) néha beakadás miatt én normal-on játszottam végig, és még így is néha szájtátásra késztetett a játék: főleg az első predator missziók. A fénykezelés, az árnyékok, az effektek (bár helyenként talán túlzásba estek) egyszerűen gyönyörűvé varázsolják a játékot, már ahol erre lehetőség van, és nem épp egy sötét fémfolyosón mászkálunk.

A hangulatot sajnos rendszeresen megtöri a (szintén konzolos, bár jó sok évvel ezelőtti címekre jellemző) "vége a pályának" képernyő is, ahol a teljesítményünktől függően (illetve nehézségi szint, etc, sok minden közre játszik) értékel minket a játék. Illetve, ez is lehet akár pozitívum: ugyanis ilyenkor lehetőségünk van folytatni a másik két kampányt is, így akár haladhatunk úgy is, hogy minden pálya után váltunk egy másik fajra, így tényleg párhuzamossá téve a cselekményt, és a (minimális, bár marine-nál később erősebb) monotonitást is 100%-ig kiküszöbölhetjük ezzel. De ez megint egy olyan dolog, ami nem a mi, hanem a fejlesztők dolga lenne: vagy adjanak 3 különböző, megszakítatlan kampányt, vagy váltogassák egymást a fajok / pályák automatikusan. Leginkább a predator kampányhoz tudnám hasonlítani ezt a "jelenséget": a játékoson múlik, hogy élvezni fogja-e. Bár én a 3 kampányt külön külön vittem végig, nem váltogatva, és így is tökéletesen jó emlékeim maradtak meg róluk, ha az ember hozzászokik a "pálya vége" menühöz.

Nem negatívum (már), mindenesetre nem egy pozitív dolog, hogy a multiplayer bajosan működött. A demo például csak a deathmatch lehetőséget tartalmazta (ami szerintem eleve egy bődületes baromság minden játékban, már miért ölnék egymást az alien-ek, vagy a predatorok?), és ennek tetejébe csak a Modern Warfare 2-ben megismert peer2peer rendszert haszálta, ami 10 perc keresés után TALÁN talált magának host-ot. Ezt még a demó időszakában javították szerencsére, de nagyon sokaknak elvette a kedvét a játéktól, ezért aztán nem is játszanak annyian multit, mint kéne. Nem negatívum... már. Nem csak azért "már", mert javítottak a rendszeren, hanem mert egy jó ideje elérhető a dedikált szerver is, így mindenki választhat, hogy p2p módon, vagy ded szervereken akar játszani: azt hiszem, ez a leginkább baráti megoldás, és bőven elférne a Modern Warfare 2-ben is: más kérdés, hogy az (tekintettel a márkára és a bevételre) MW2 esetében az óriási siker miatt a fejlesztőknek nem érdekük a ded szerverek beiktatása, és (szép magyar kifejezéssel élve) b*sznak rá a PC-s játékosok könyörgésére. De nem úgy a Rebellion, akik mindkét lehetőséget élni hagyták!

Összegzés
Aki egyedi játékot akar, annak nagyon ajánlom az AVP-t: 3 különböző kampány, 3 különböző játékmenet, 3 különböző élmény. Szép grafika, és ésszel való játékra tanító multiplayer jellemzi, ami miatt akár instant klasszikus is lehetett volna belőle, de az elbaltázott prezentáció (demó), és a hype hiánya miatt sajnos megmarad az évekkel később elfelejtett, de mégis ütős címnek. Viszont évekkel később, bármikor elővehetjük újra a single részt (a steam kötelező használata miatt akár akkor is, ha tisztázatlan körülmények között a savas alien vér szétmarná a lemezeket), és (szerintem, várhatóan) remekül fogunk szórakozni vele. A multi pedig tényleg soha nem hal majd ki, mert ha a ded. szerverekről évek múlva el is fogynak az emberek, a p2p rendszer mindig fennmarad.

Pozitívumok

  • Látványos kivégzések
  • Szép grafika
  • Sokféle játékélmény, egy játék áráért
  • Jól balance-olt, okos multiplayer
  • Jó fizika (minden, tényleg minden egyes növény mozog, reagál a mozdulatokra, a hullák legurulnak a lépcsőkön stb.)
  • Predator-ként a láthatatlanság nem fogyaszt energiát.
  • Building Better Worlds - az automata hangja, "reklámszövege" nagyon sokat dob a hangulaton annak, aki kicsit is ismeri az Aliens univerzumot.
  •  Nagyon szép Credits zene
  • Marine disco nagyon eltalált (majd értitek, ha ott lesztek).

Negatívumok

  • Lehetne egy kicsit több kivégzés
  • Mindent maxra tolva azért van hogy beakad
  • Minden hulla "beleolvad" a talajba. Az alien-ek esetében még talán megmagyarázható lett volna, de ez így elég igénytelen megoldás...
  • Fapados befejezés minden kampánynál (bár mondhatnánk, hogy ez szinte az AVP világának (film és játék egyaránt) jellegzetessége...
  • Rövid játékidő egy kampányra (5-6 óra körül, magasabb szinten +1-2 óra). Bár mondom, ezt háromszorozzátok meg azért!

Csak egy kevés kellett volna hozzá, hogy örök klasszikus lehessen belőle, mint az előző részéből is.

Címkék: pc alien predator