A Rise of Legend címet viselő alkotást a Rise of Nation folytatásának is nevezhetnénk. A terjedelme mindenesetre már így elnézve is jóval több, mint az elődnek, és a kiegészítőjének együttvéve. A cím alapján itt egy legendákra építkező stratégiai játékot várunk. Hogy mit is kapunk majd tulajdonképpen. Nos, megtudhatjátok, ha továbbolvassátok a játék során keletkezett véleményemet és tapasztalataimat.
Elindítva a játékot, találkozunk az intróval. Ami látványosra sikerült. Az első pár pillanatban úgy éreztem egy sci-fi-benn találom magam. Aztán mindenféle kitalált és mesebeli lény is megjelenik, némileg érdekesnek és néhol már nevetségesnek tűnő tákolmányok kíséretében. Némi felvonultatás után csépelni kezdik egymást. Ami végignézve a képsorokat igen látványosra és lendületesre sikerült. Itt nyoma sem volt a Rise of Nation féle korok bemutatásának vagy ehhez hasonlónak. Úgy tűnt elsőre mintha egy igen hasonló nevű, de teljesen különböző semmiféle hasonlóságot nem mutató játékkal lenne dolgom. Nos, tény eléggé sok eltérés van a kettő között. Amit nem csak a műfajra értendően említenék meg. Azonban a játék ugyanazokra az alapokra építkezik, mint az előd is. Ami nem feltétlenül tett rosszat a számára. Túlélve az intró mozgalmait belecsöppenünk a menübe, ezen nem változtattak túl sokat. Igazából nem is lett volna rá szükség. Így maradt az egyszerű jól áttekinthető menüpontok kékje, jelen esetben. Belevágva a kampány módba egyből rájöttem, hogy a készítők azért megváltoztattak néhány dolgot. Itt 3 különböző frakciót találunk, akikkel végig csatázhatjuk az elkövetkezendő időszakot, név szerint: Alin, Cuotl, Vinci. Először csak az első elérhető. Csupán ennek teljesítése után nyílik meg a második, illetve a harmadik. Az elődnél hiányoltam kissé a történetet, amit némileg kompenzáltak a kiegészítőben. Itt már más a helyzet, kapunk történetet is. Azért senki nem várjon frenetikus háttér storyt. Tömören nézve a dolgokat a következő a történet. Néhány katona és fura szerkezetek társaságában lovagolunk egy sziklába vájt ösvényen. Beszélünk itt a terveinkről a jövőre nézve, majd szépen ránk és kis csapatunkra omlasztják a sziklákat, mi csodával határos módon megmenekülünk. De néhányan odavesznek, ezért roppantmódon mérgesek leszünk, de kiváltképp azért mert életünk megmentője, aki igen fontos személy számunkra, is életét vesztette, amikor megmentett minket. Így némi tépelődés után megfogadjuk, hogy most bosszút állunk a vétkesen. Tehát ez lenne a történet a kampány kezdetén. Itt rögtön átvált a játék egy nagyon oktató módra hajazó pályává. Amit sajna nem léphetünk át. Szerencsére igen rövidke. Tulajdonképpen itt a legalapvetőbb dolgokat igyekszik velünk elsajátítatni a játék. A pálya teljesítése után egy ismerős dolog bukkan fel előttünk. Bizony-bizony a jól ismert térkép az elődből, kissé felturbózott látvánnyal. Ennek igen megörültem, mert az elődnél is igen tetszett ez a megoldás. Szerencsére ezt itt is benne hagyták a játékban. Itt is kapunk némi oktatást arról mire is jó egyáltalán ez a dolog, és hogyan használhatjuk.
Tehát így indulunk neki a csatározásoknak ebben a játékban. A játékban felépíthető épületek igen érdekesen néznek ki. Szépnek nem mondanám őket. Azonban az biztos, hogy érdekes képet mutatnak. Természetesen követik az adott frakció hangulatát, ami igen jó dolog. A robotizált egységek mozgása némileg esetlennek tűnik. Először hibának véltem, majd a játék közben rájöttem, hogy ez szándékosan van így. Ezzel is kiemelve az adott frakció technikáját. Így inkább hangulat fokozására szolgál a vizuális megjelenítése. Amivel nem mindig voltam teljesen mértékben kibékülve azok a hangok voltak. A lövések, robbanások és egyéb minden hangja szinte alig hallható és elveszik. Ha oda is figyelünk rá szánt szándékkal, akkor ráébredünk, hogy eléggé felületesek a hangok. Néha oda nem illőnek éreztem. Bár a gyalogságnál a lövések hangja illik a fegyverükhöz. A többi egységnél ez nem mondható el.
Összegezve az eddigieket, úgy vélem a Rise of Legend egy igen jól sikerült játék lett. Igyekeztem a készítők megtartani a Rise of Nation erősségeit, és kompenzálni a gyengeségeit. Bár nekem eléggé furák voltak helyenként az egységek. Elég nehezen szoktam meg az épületek kinézetét, de ez inkább hangulati kérdés. A grafikája nem egy elsöprő vizuális csoda. Azonban a játék hangulata önmagáért beszél. Az épületek kivitelezése igen jóra sikerült. Eléggé látványosak és egyediek lettek. Aki egy hangulatos, és érdekes kivitelezésű stratégiai játékra vágyik annak remek választás.
